Elegem van a suliból. Nem lehet igaz, hogy nem jól tanulok pszichológiaZH-ra, egyest kapok rá, és mennem kell szóbelizni. Jó, még van lehetőségem. Nem nézi a ZH jegyét, szóval tiszta lappal indulok, akár ötös is lehet. Akkor is.
A tartalmi feltárás ZH-k nem lettek jók, egy csoporttársamé lett ötös (konkrétan tudjuk, kinek), neki nem kell szóbeliznie. Oké, megérdemli. De a többi anonim eremény ilyen: egy, egy, egy, kettő, három. Ha már ilyen fosak lettek, én szeretném, hogy az enyém a hármas legyen, és simán lehet négyes is...
Még jó, hogy ezen a kettőn kívül csak három vizsgám lesz, ha jól tudom. Didaktika (rettegek tőle), tájékoztatás (ettől mégjobban) és IKK (írás-, könyv- és könyvtártörténet). A didaktika a tanár miatt félelmetes, a tájékoztatás meg azért, mert ZH. És ha ez egyesre sikeredik, lehetsz akármilyen színötös, megbuksz. És ezt nem akarom.

Elegem van a vénségekből. Szerdán mentem boltba kocsival. Kocsival, mert vettem három karton tejet is, és hát azt kézben nem hiszem, hogy bárki haza bírná vinni egyszerre. Szóval kocsival mentem a boltba, és ugye naná, hogy a zebra előtt és után is dugig kell lenni az út szélének parkoló autókkal... Jó, szétnéztem (tényleg szétnéztem), és hirtelen jobbról egy nyanya teljes gőzzel ment a zebrán át, és sutty, padlófék! Úgy visszahuppantam utána az ülésbe, hogy húúú. Szóval tényleg beletapostam a fékbe elég rendesen. És a nyanya akkor nézett szét, mikor meghallotta, hogy bumm, megállt egy kocsi majdnem közvetlen mellette (néhány lépésnyire). Olyat kurvaanyáztam, hogy ha le lett volna tekerve az ablak, a nyanyának lett volna fentebb. És akárki akármit mondhat, nem én lettem volna a hibás, ha rossz vége lett volna a dolognak, mert ebben a szutykos városkában minden vénség ön- és közveszélyes! (Tegnap pedig hirtelen elkezdett velem szemben biciklizni egy tata rögtön egy kanyar után, anyának ott őrjöngtem, hogy miért akarják ennyire, hogy elüssem őket.)

Ú, tehát szerdán kibaszottul ideges voltam, ugyanis amit most leírtam, mind szerdán történt velem vagy aznap tudtam meg. És nem is érettségiztem..

Na, húsvétkor véget ért a csokitilalmam, soha többé nem fogadok meg olyat, hogy nem eszem hetekig csokit. Már elvonási tüneteim voltak, egy szatyornyi csokit egy hét alatt elpusztítottam, és még most is befalok minimum két táblányit per nap, szóval nekem ilyet többet nem szabad. De nem utáltam meg, csak a szervezetem könyörgött érte sokat. Viszont már alig van csokim, ki kell bírnom... :)

Tisztára élvezem a kocsikázást, már egyre jobban is megy. Parkolni is tök jól tudok, szóval boldogság van!

A suli az megyeget, rahedli órám marad(t) el. Május 11én vége a szorgalmi időszaknak, már írtam ZH-t (adatbázisból, négyes lett, félévi jegyem is ez), jövő hét kedden is írok formai feltárásból, majd valamikor pszichológiaZH-m is lesz. Pszichológiából múlt héten nekem és egy másik csoporttársamnak mondta a tanci, hogy mivel nekünk kettőnknek szintet megütő kiselőadásunk volt, plusz egy jegyet kapunk a ZH-ra (remélem ez azt is jelenti, hogy nem bukhatunk meg :D). És hoznak a suliba Metropolt, mint gimiben. Tiszta nosztalgiaérzésem van!

Utálom a cserebogarakat, félek is tőlük. Valamelyik este mentem a városban, és alig vártam, hogy a célhoz érjek, mert nagyon de nagyon rettegtem. Zümzüm, fujj!

Pénteken egy általános iskolai évfolyamtársammal találkoztam, akivel négy éve nem beszéltem élőben, szóval nem találkoztunk. Kereken négy órát trécseltünk. Azt hiszem ápolgatni kéne a jó kapcsolataim, mert jót tesz mindenkivel.

Na, hirtelen ennyi. Ahoj.

Ui.: DRcsont! <3

És pénteken mentünk anyával nagybevásárlókörútra. És én vezettem. A Tesco parkolójába olyan szépen beparkoltam elsőre, hogy le kellett volna fényképezni. És csak a tankolásnál égettem magam. És ma is kocsival mentünk apához a temetőbe... És ma már a garázsba is egyenesen álltam be. És jövő héten is megyünk autóval; szúnyoghálót venni, mert a kutya szétszaggatta a szúnyoghálóajtó alját. És egyre jobban élvezem.

És ma este a misén elkezdett úgy kaparni a torkom, hogy köhögőgörcsöt kaptam. És először azt hittem, megyek rókára vadászni. Nagyon szar volt. Hülye nátha.

Most, hogy végre tavasz van és jó idő, olyan náthát kaptam, hogy már lassan beleőrülök...

A cím és alcím csak azért az, ami, mert erről az égvilágon semmit nem fogok írni. Tisztelek mindent, melyről emlékezünk (tudom is, hogy mire emlékezünk, mielőtt valami agyhalott elkezdene oltogatni), de most nem ez lenne a fő témám.

A legutóbbi bejegyzés óta tizenegy nap telt el, tudom. De azalatt sikerült megállnom, hogy csokit egyek! Még huszonnégy nap, és húsvét. Aztán naponta maximum három csokit akarok enni, szóval már előre bevezettem egy limitet. Mert már egy fél teszkósszatyornyi csokim van, és még fogok hozzá venni. Növelem a kísértési lehetőséget, hogy nagyobb akaraterővel álljak neki ellen. És így sokáig lesz csoki, hogy pótolhassam ezt az öt hétnyi csokitilalmat. Csak sikerüljön. Mert nagyon nehezen megy. De akkor is meg szeretném csinálni.

A suli egyre jobban megy az idegeimre, mert a büfészaknak kikiáltott könyvtáros szakot nem hiszem, hogy a büfében ücsörögve, semmi tanulással meg lehet csinálni. Állítom, hogy itt is van elég beadandó, tanulnivaló és ilyenek. Például arra a hülye didaktikára kitalálta a tanár, hogy vigyünk be félév végéig egy általános iskolánkból való:
- kerettantervcímet és annak szerkesztőinek nevét.
- pedagógiai programról (benne a helyi tantervvel) egy egy oldalas összegzést.
- egy tantárgy tanmenetének egy fénymásolt oldalát.
- egy óravázlat fénymásolatát.
Én kurvára nem akarok bemenni abba a szarba, örültem, hogy elballagtam. Nem részletezem, hogy kikkel van tele (több mint 60%-a azokból áll).
De másból is egy kisebb könyvet kell beadni. Didaktikából amúgy az előbbi izéket bele kell tenni a portfóliómba (egy kisebb könyvnyi anyag), ha az nincs meg, nem enged vizsgázni az oktató... Jó, mi?